Rákos betegeknek

A daganatos betegségek kezelésének hagyományos orvosi gyógyítási koncepciójának középpontjában a rákos daganat elpusztítása áll. Vagyis ez a gyógyítási stratégia, mint legtöbb hagyományos orvoslási eljárás, a betegség tüneteinek a megszüntetésére irányul. A természetgyógyászati, hollisztikus, az egész embert együttesen, környezetével, lelkületével vizsgáló felfogás pedig az immunrendszer megerősítésével törekszik felkészíteni a szervezetet arra, hogy képessé váljon a daganatos sejtek leküzdésére, illetve további szaporodásuk megakadályozására. A természetes gyógymódok középpontjában  tehát nem a rákos daganat direkt, célirányos elpusztítása áll, hanem a szervezet megerősítése,  megtisztítása, annak érdekében, hogy az immunrendszer és a szervezet egyéb szabályozó mechanizmusai alkalmassá váljanak a daganat lebontására, leépítésére, a továbbterjedés meggátlására.

Az orvosi megközelítés a betegség okát nem szünteti meg, ezért van kiemelkedően fontos szerepe a holisztikus természetes módszereknek, mert  a gyógyítási fegyvertár kiegészül a szervezet öngyógyító képességének a felélesztésével, helyreállításával,regenerálásával,tehát hosszú távú megoldást ígér. A biológiai rákvédelem négy szegmensre épül:

1. az immunrendszer erősítése bélflóra regenerálás, sav-bázis egyensúlyrendezés, oxigénhiányos, hipoxiás állapot megszüntetése, gócmentesítés, méregtelenítés, a bioenergetikai egyensúly helyreállítása az egész szervezetben és az egyes szervekben,akupunktúrás,biorezonanciás,elektroakupunktúrás,homeopátiás,fitoterápiás stb. módszerekkel.

2. az anyagcsere élénkítése (séták, túrák, úszás, tánc, munka, torna, masszázs stb.)

3. a táplálkozás átalakítása a hagyományosan alkalmazott vegyes étrend helyett az állati fehérjementes,  friss, teljes értékű nyers, vagy párolt minimálisan manipulált, növényi étrendre való áttérés,

4. a lélek megerősítése,

A kétféle megközelítést, és gyógyítási felfogást ebben az esetben sem szabad egymással szembeállítani. Hiszen azok legtöbbször összeegyeztethetőek, jól kiegészítik egymást.

Hagyományos orvosi eljárások. A  leggyakrabban alkalmazott műtéti eljárás radikális beavatkozásnak tűnik, bizonyos szempontból azonban csak átmeneti megoldás, mert a daganat eltávolítása még nem jelent végleges megoldást, hiszen a betegséget kiváltó okot ezzel még nem szüntették meg. A rák ugyanis mint a legtöbb betegség az egész embert érintő ,a teljes  szervezetet átfogó betegség vagyis testi,lelki, és szellemi szinten egyaránt szükség van a gyógyításra. Ha a műtétet nem követi a rákot kiváltó okok megszüntetése, akkor az egy idő után kiújulhat, elsősorban a műtét helyén, vagy páros szervek esetén az ellenoldali szervben. Ráadásul az operáció után az addig rejtett áttétek, anasztomózisok gyakran aktivizálódhatnak, legtöbbször olyan intenzív növekedésnek, szaporodásnak indulnak, ami miatt - egyes orvosok szerint-a műtétet is lehetőleg el kellene kerülni. A műtét alkalmával daganatos sejtek kerülhetnek  a vérbe, vagy a nyirokrendszerbe, a rákos sejtek szétszóródhatnak a szervezetben és  orvosi megfigyelések szerint bizonyos áttétek kifejezetten a daganat eltávolításakor keletkeznek. Vannak olyan tapasztalatok, miszerint műtét után az addig ártalmatlan, lassan növekvő daganatok hirtelen gyorsasággal  nőni kezdenek és a műtéti beavatkozás, mint szervcsonkítás önmagában is nagy terhet jelent a szervezetnek. Műtét után egyes természetgyógyászati beavatkozások, mint a böjt 2-3 hónapig nem alkalmazhatók. Mérlegelni kell tehát a műtéti beavatkozás szükségességét, és ha van egyéb lehetőség, amivel a műtét elkerülhető, azt kell alkalmazni.

A sugárkezelés. A humán orvoslás másik gyakorlati terápiás lehetőségét a sugárkezelés jelenti, amikor az érintett területet röntgensugárzásnak teszik ki. Ezzel próbálják növelni a műtét hatékonyságát. Ha ugyanis a műtéti beavatkozás után maradtak volna rákos sejtek a kezelendő területen azokat sugárkezeléssel pusztítják el. A külső sugárkezelésen kívül olyan megoldás is létezik, hogy a rákos daganatban apró sugárforrást helyeznek el ,így tulajdonképpen folyamatos sugárzásnak teszik ki a rákos szervet és ezzel érik el a rákos sejtek elpusztítását. Létezik olyan megoldás is amikor rádioaktív anyagot itatnak a beteggel és ezzel érik el a sejtpusztítást. Bizonyos daganatfajták esetében végzett összehasonlító vizsgálatokban kedvező hatást értek el a túlélési arányt illetően a sugárterápia eredményeként. A sugárkezelés esetében is számos kellemetlen mellékhatást észleltek. Mindenekelőtt a műtéthez hasonlóan ez a beavatkozás is rendkívüli módon igénybe veszi a szervezetet. Mindenekelőtt legyengíti az immunrendszert, márpedig a sikeres felgyógyuláshoz  szükség lenne arra, hogy a szervezet saját maga győzze le a betegséget. A sugárkezelés esetén számítani kell: a vérkép megváltozásával, kimerültséggel, fáradékonysággal, a munkaképesség és a teherbíró képesség csökkenésével,a bőrön keletkező pirosodással,irritációval,a kezelt szervek funkciózavarával. A tüdő kezelése például légszomjat hozhat létre, vagy a húgy -és nemi szerveken végzett beavatkozás vizelési és szexuális zavarokat okozhat. Számolni lehet továbbá a nyálkahártyák gyulladásával, ami egyéb fájdalmas irritációkat okozhat. Kialakulhat például garattáji nyelési nehézség. Kellemetlen mellékhatásként hajhullás is bekövetkezhet. A sugárkezelt betegek egy tizedénél irreverzibilis,visszafordíthatatlan elváltozások alakulhatnak ki,mint a szövetelhalás,hegesedések,krónikus gyulladás,nyálkahártya gyulladás stb. A sugárkezelés más módszerrel való helyettesítését is célszerű ezért megvizsgálni.

A kemoterápia. Az eljárás lényege, hogy a rákos sejtekre nézve mérgező anyagokat juttatnak a szervezetbe, amelyek azonban az egészséges sejteket is mérgezik. A kemoterápiával a szervezetbe juttatott citosztatikumok gátolják ugyan a rákos sejtek osztódását és azok pusztulásához vezetnek, de eközben a rákos sejtekhez hasonló gyorsasággal osztódó egészséges sejtekre is pusztító hatással vannak: károsítják a nyálkahártyát; megölik a hajszál ellátó rendszerét, hajhullást okoznak(bár ez a jelenség átmeneti). Különösen nagy pusztítást végeznek a csontvelő ős-sejtjeiben, csökkentve ezzel a szervezet védelmét szolgáló sejtek képződését, megbénítva ezzel a szervezet saját védelmi rendszerét, ami fokozza a szervezet fertőzésekkel szembeni fogékonyságát. Az eljárás csökkenti a véralvadást, ami esetleg belső vérzéshez vezethet, csökkentik a vörös vértestek számát, ami légszomjat és fáradékonyságot okoz, émelygést, hányingert, hányást, hasmenést, étvágytalanságot, székrekedést, szív-, tüdő-, vesekárosodást idézhet elő. A felmérések szerint az esetek 50%-ában a beavatkozás nem hoz megfelelő eredményt és nincs olyan megbízható módszer, amellyel tesztelhető, prognosztizálható lenne a hatás. A kissejtes tüdőrák és a petefészek ráktól eltekintve a rákos estek legnagyobb részénél a beavatkozás nem hoz jelentős változást a betegek állapotában. Nagyon hatásosnak találták viszont a kemoterápiát nyirokrák, hererák, vagy szarkóma esetében. A felsorolt beavatkozások tehát nagyon sok esetben feleslegesen terhelik a szervezetet, hátráltatják a gyógyulási folyamatot. Ezért minden esetben mérlegelni kell, hogy esetleg természetes módszerekkel helyettesíthetők-e.